Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság

Vízrajzi tevékenység

Egy kis történelem

Magyarország földrajzi helyzete és vízrajzi adottságai egyértelműen meghatározzák a hidrológia szerepét és fontosságát. A víz elleni és a vízért való küzdelemben a magyarság hamar megtanulta, hogy megfigyelje és megismerje a folyók vízjárását. Kezdetben a vízrajzi megfigyelések a folyóvizek vízállásának követésére ezen belül is a szélsőséges vízjárások feljegyzésére szorítkoztak. Az árvizek pontos magasságát a Tiszán 1816 óta ismerjük. A vízállások rendszeres észlelése a Tiszán 1833-ban a szegedi vízmércén indult meg, amelyet követett a vízállások közlése az érdekeltek számára, vagyis a vízjelzés. A Tiszánál először 1856-ban, egyelőre csak árvizek idején, de 1886-tól már naponként küldték szét a vízállásokról szóló értesítést.

Az idők során egyre szerteágazóbbá váló, több intézmény által végzett vízrajzi tevékenység, az ismétlődő árvizek jelzése és előrejelzése, egyre jobban előtérbe helyezte egy központi szervezet felállításának a szükségességét. A Vízrajzi Osztály 1886. május 1-jén kezdte meg működését, egyik legfontosabb feladatának egy árvízi előrejelző szolgálat megszervezését tekintette. Ez magába foglalta a meteorológiai és hidrológiai észlelőhálózat optimális kialakítását, egy az előrejelzésekkel kapcsolatos tevékenységet végző szervezet, a Vízjelző Szolgálat létrehozását, illetve az információk közreadása formájának a meghatározását is. A Vízjelző Szolgálat 1892. március 1-jén kezdte meg működését, egyelőre csak a Tisza-völgy vízállásaira vonatkozóan, majd rövidesen Országos Vízjelző Szolgálattá alakult át. A vízállás észlelések rendszeressé válását követően nyilvánvalóvá vált, hogy a víz körforgásának sokkal nagyobb szeletével kell megismerkedni, a megfigyeléseket ki kell terjeszteni a légköri elemek, a csapadék, a párolgás mérésére, folyómedrek, ártéri területek feltérképezésére, a felszín alatti vizek nyomon követésére. A víz elleni küzdelemben a közvetlen hidrológiai jellemzők mellett meghatározó tényező a csapadék, amelynek mennyiségéről 1781 óta vannak adataink. Az első öntöző mintatelepek miatt, illetve a vízzel való ellátásuk érdekében fordult a figyelem a talajvízszint megfigyelése felé. Az első észlelések 1866-ban kezdődtek. A jeges árvizek elleni védekezésben nagy szerepet kapott a léghőmérséklet mellett a vízhőmérséklet mérése, amely 1865-től tekinthető rendszeresnek. Az árvizek elleni védekezés egyik alapfeltétele volt a folyók mederváltozásainak ismerete volt, a részletes vízrajzi felvételek már 1818-ban elkezdődtek. A folyók korai vízrajzi felvétele megteremtette a lehetőséget, hogy az akkor legfontosabb vízgazdálkodási ágazatok, az árvízvédelem, a hajózás kívánta folyószabályozás és a vízenergia kihasználása érdekében – a vízállások és a csapadék ismeretében – a folyók életébe a legmegfelelőbb beavatkozásokat tegyék meg. A vízállás észlelésekkel egyidőben, vagyis jóval a Vízrajz Osztály megalakulása előtt kezdődtek meg a vízhozam mérések. A magyar szakemberek világviszonylatban is az elsők között szerepeltek: a vízsebességet kötélre függesztett Woltman-szárnnyal mérték, Vásárhelyi (1845) elsőként határozta meg a mélység szerinti sebességeloszlás törvényszerűségeit, Horváth Ignác az 1876. évi dunai árvíz tetőző vízhozamának mérésénél először alkalmazott saját szerkesztésű villamos jelzőberendezéssel kiegészített vízsebességmérő szárnyat.

A földkéreg mélyebb rétegeiben elhelyezkedő vízadó rétegek megfigyelése jóval később, a XX. század 50-es, 60-as éveiben, a kistelepülések vízellátásának kiépítésével kezdődött el. A karsztvíz megfigyelő hálózat első állomását szintén az 1950-es évek elején telepítették. A karsztvízi hálózat létrehozásával egyidejűleg indult meg a források hozamának, hőmérsékletének és elektromos ellenállásának rendszeres mérése. A vízrajzi adatok közzététele a Vízrajzi Évkönyvek keretén belül történik. Az első ilyen adatgyűjtemény kiadására 1886-ban került sor.

A vízrajzi tevékenység napjainkban

A vízrajz a természeti és társadalmi-gazdasági folyamatokban résztvevő felszíni és felszínalatti vizek mennyiségi és minőségi jellemzőinek - állapotuk és változásaik – megismerésével és előrejelzésével foglalkozik. A vízrajzi tevékenység magába foglalja a felszíni és felszín alatti vizekre kiterjedő vízrajzi észlelőhálózat, valamint a hidrometeorológiai észlelőhálózat fenntartását, üzemeltetését, fejlesztését, az innen származó vízrajzi adatok gyűjtését, feldolgozását, tárolását és szolgáltatását, valamint az országos vízügyi információs rendszer működtetését is.

A vízrajzi észlelések és mérések az országos és regionális léptékű áttekintést biztosító törzsállomásokon, valamint helyi üzemirányítási, ill. kutatási célú üzemi és tanulmányi állomásokon folynak.

E feladatok ellátásához a Vízgazdálkodási és Vízrajzi Monitoring Osztály az Igazgatóság területi egységei, a Szakaszmérnökségek közreműködésével az Igazgatóság működési területét lefedő vízrajzi észlelőhálózatot üzemeltet, és ellátja az észlelőhálózattal, illetve annak létesítményeivel, eszközeivel kapcsolatos vagyonkezelői, fenntartási, fejlesztési feladatokat. Az Igazgatóság működési területén 334 db vízrajzi törzshálózatba tartozó állomást és 403 üzemi állomást üzemeltet, illetve tart fenn. A törzs állomások közül 39 felszíni, 120 felszín közeli, 121 felszín alatti, 19 hidrometeorológiai és 35 forrás mérő állomás, az üzemi állomások közül 169 felszíni, 145 felszín közeli, 17 felszín alatti, 55 hidrometeorológiai és 17 forrás mérő állomás.

Állomások adatai

A törzshálózaton mért és észlelt adatok feldolgozása egységes elvek szerint történik. Az ellenőrzések elvégzését követően az adatok a vízügyi igazgatóságok adattáraiba és a Központi Vízrajzi Adattárba kerülnek.

Az Igazgatóság célja, hogy a technikai fejlődés lehetőségeit kihasználva a keletkező adatok megbízhatóságának, rendelkezésre állásának és elérhetőségének növelése, amelynek érdekében folyamatosan bővül a felszíni és felszín közeli távjelző hálózat.

A vízrajzi észleléseken kívül az Igazgatóság mérőcsoportja a kijelölt szelvényekben rendszeresen végez a vízmennyiség meghatározására szolgáló méréseket, illetve egyéb esetekben expedíciós jellegű méréseket. A mérési eredmények felhasználásával az állomásokra vonatkozó vízállás-vízhozam összefüggés készül, amely rendelkezésre álló vízállás adattal együtt alkalmas vízhozam idősor előállítására, illetve statisztikai adatok meghatározására. Ezen információk és adatsorok tervezési folyamatok során is rendszeresen felhasználásra kerülnek.

A vízrajzi adatok elérhetőek, adatszolgáltatás keretén belül az adatigénylő részére hozzáférhetők. A Vízrajzi Évkönyvekbe való betekintés díjmentes, az egyéb elektronikus adatszolgáltatások díja a ráfordított idővel arányosan kerül megállapításra.

Az adatigény kötetlen formában, levélben részletezve, illetve a letöltések menüpontban található adatigénylő lap kitöltésével adható meg.


Az Igazgatóság személyes adatok kezelésére vonatkozó tájékoztatása elérhető a linkre kattintva